Egyszer volt…

Azt mondja, Neki volt egyszer!.. 
Lehajtja a fejét, mintha szégyellnie kellene.
– Milyen volt? – érdeklődnöm kell, hisz mondaná, nagyon kimondaná már valakinek.
– Jó – mosolyodik el, de a csillogás eltűnt a szeméből.
Kérdeznem kellene tovább, de nem vagyok annyira biztos abban, hogy én vagyok a megfelelő személy, akinek elmondhatja. Kényelmetlenül érzem magam, megnyílni készül. Én viszont, nem igazán érzem felkészültnek magam hozzá. Felkelek az ágyról, bámulok ki az ablakon, hogy ne lássa zavarodottságom, rágyújtok.
– Neked volt már?- néz utánam segélykérően, hátha válaszom elősegíti a folytatásban.
– Tudod mi van!? – hátat fordítok Neki, nem akarom, hogy lássa a fancsali grimaszt az arcomat – Nekem egyszer sem volt. Mereven elzárkózom előle, nem hiszek benne, nem hiszen, hogy létezik.
Ez az! ezzel talán le is zártam a témát. Tévedtem.
– Miért?- mintha csodálkozna, mintha nem ismerne.
A csak! most nem lesz elég, tőlem várja a megerősítést. Fenébe pont tőlem? Tényleg nem ismer. Tudom, nem fog tetszeni a válaszom. Visszaigazolásnak pont nem jó. De valamit mondanom kell. Szembe fordulok vele. Hát legyen, már mindegy.
– Mert egyszer kimondott szavak. Elszállnak. Megfoghatatlan gondolatok.
Időnként elhitetem magammal, hogy na, ez biztosan az volt. Pár órás eufória. De, mire kényelembe helyezném magam, elmerülnék benne, már sehol sincs. Elröppent pillanat.
– De hisz, valakid mindig van. Ők akkor mik?
– Biztos, hogy tudni szeretnéd? Most éppen Te is a valaki kategóriában vagy.
– Most már mond, érdekel.
– Tényleg érdekel? Nem hinném. Pont nem a lelki életem miatt vagy itt.
– Tehát mik is ők? – kérdezi mintha meg sem hallotta volna a válaszom. Tényleg visszaigazolást vár, az én pozitív visszaigazolásomat felé, hogy talán Ő másabb mint a többiek. Hezitálok, legyek jó és akkor talán megkaphatom az újabb alkalom lehetőségét, vagy mondjam a frankót és soha többé nem látom.
– Mechanikusan működő testek voltak – recsegem szárazon- Előre genetikailag programozott viselkedési formákkal. Előre kiszámított mozdulatsorozatokkal. Előre megírt párbeszédekkel. Könyvből tanult érzelmekkel. Pár órába sűrített szerelmek. Pár órában kivitelezett világmegváltások. Se több, se kevesebb. Csak az pár óra…

[/Egyszer volt…
Igazából tudod mi van?
az is csak majdnem volt…]