Az egyedül-élésnek egy rohadt nagy hátránya van.
Kurvára meg lehet szokni!
Monotonon nyomod le a mindennapokat, reggel üres lakából ki,este üres lakásba be. Napközben ellébucolgatsz, és csak pár másodperces kósza gondolat lesz a ja-ja kellene valaki-ből. Persze kifelé mondogatod, sűrű fejbólogatások közepette, mert jól elvárják egyedül élsz halló!, hogy Te bizony akarod, meg kell, meg jó lenne ha valaki figyelgetne ott melletted, de mikor meg ott van, csak körbetáncolod egyszer – kétszer, mert fogást na, azt nem találsz rajta.
Annyira hozzászoksz a rossz részekhez, a feleslegesnek bizonyult próbálkozásokhoz, hogy ha valami igazán jó történik veled, nem mered megélni, csak azt várod, mikor jön a fekete leves, mert jönnie kell, olyan még nem volt, hogy nem jött. Hát rutinosan elé mész és az ajtóban halkan jegyzed meg, következő fordulóra ne számíts. Ez pont annyi volt, amennyi.
És megtanulsz mosolyogni közben, mert valamivel leplezned kell a csalódás mély ráncai, mert jó fejnek kell lenned, felnőtt emberi lény vagy viselkedjél kérlek, közben pedig nyeled vissza a könnyeid. Óh és fene mód megértő, ezt nem elfelejteni… az első amit megtanulsz egyedülállókén, megértő lenni. Nyugiban ülöd végig a régi nagy Ők történeteit, ja első blikkre nyomják bele az arcodba, megértő vagy figyeljél!… bólogatsz és közben magad elé képzeled aktuális mesélő képet, ahogy egy hatalmas bottal ütnéd a fejét, ahogyan tuszkolod ki azon a bizonyos ajtón. Ki a fene akar egy régi nagy Ő árnyékában társas akármiben kezdeni?? Cipelje a fene magával a Na, én olyat biztosan nem teszek!.. terhét.
Igen, akkor inkább egyedül.
Elszoksz a válaszok adásától, mert senki nem tesz fel kérdéseket.
Sztoriként dolgozol fel minden lehetőséget. Könnyed vígjátékot csinálsz minden kudarcból, a könnyebb emészthetőség érdekében.
Egyre kevesebbet foglalkozol a magadat hibáztatod résszel. Hisz annyit mondogatták, hát készpénznek veszed… hibás kivitelezés vagy, jó leszelt Te így, egyedül is.
Jó mélyre elzárod azt aki vagy, (ha még egyáltalán képben vagy azzal, ki is vagy) és egy fényesen tündöklő jófejvagyok álcaháló alatt figyelgetsz.
Az egyedül-élésnek egy rohadt nagy hátránya van…
…konkrétan, hogy egyedül élsz.
Kénytelen vagy egyszemélyes megoldásokat eszközölni, esetleg telefonos segítséget kérhetsz, hogy a fúró melyik végét fogd polcszerelés okán és közben megfeledkezel arról,
bizony-bizony korlátaid neked is vannak,
csak éppen nincs melletted senki aki figyelmeztetne rá…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: