Megbántottak.
Tudom én, rendszeresen előforduló napi ügy.
Próbálod feldolgozni.
Próbálod megérteni.
Ész érvek, racionalitás, két lábbal a földön és egyéb okosságokat hívsz segítségül.
Okokat keresel, meg válaszokat.
Hibáztatsz,
Dühöngsz, majd 3 másodperc múlva megbocsátást kérsz.
Sírsz, majd könnyes arccal meséled a jó részeket.
Vádaskodsz, majd igazat adsz mindenben.
Szidod a felmenőit, majd küldesz egy csokor virágot az anyjának, mert ma van a névnapja.
Apró gesztus, mert a megszállottja vagy. (titokban már a Karácsonyt tervezed.)
Mind
Mindenben és mindenkiben Őt keresed.
Emlékszel? Mikor..
És arra? Ahogyan..
Az idő, pedig megy.
A seb, aminek gyógyulnia kellene csak egyre nagyobb.
Mert terveket kovácsolsz.
Tudod, ha majd..
Na, én akkor..
Álmokat dédelgetsz.
Színezed őket ezerrel.
Ha majd újra..
Akkor minden más lesz, mert..
Újra és újra belemarsz.
Már észre sem veszed,
mechanikusan nyúlsz bele minden reggel és téped le a varasodást.
Akarod, hogy fájjon.
Kínzod magad a MIÉRTekkel.
A CSAK, nem éppen a gyógyulást elősegítő válasz.
Megérteni akarsz minden áron.
Mert tudni akarod.
Pedig felesleges.
Mert eleve rosszul tetted fel a kérdést.
Nem a MIÉRT?-tel kellett volna indítani.
Megbántotta
Hm, sajnálom.
Mindennap előforduló kis történés.
Tedd csal fel nyugodtan azt a kérdést!
Jaj, ne butáskodj, nem azt a rövidet, hanem a másikat..
Ki Ő, és egyáltalán, hogy meri venni a bátorságot?…😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: