….van az a rész, amikor rájössz már nem halogathatod tovább.
Pont itt van az ideje, hogy felállj és nekikezdj szépen összerakni magad. Újra!…
Még egy korty kávé… amit nem is tudod mikor készítettél, sőt azzal sem nagyon vagy tisztában hogyan kerültél vissza a szobába a meleg bögrét szorongatva. Kiesett konkréten a reggeli ébredés utáni 20 perc.
Itt talán már pánikolsz, hisz a reggeli kis magán rituáléid, fontos adalékai a nap kezdéséhez, de bármennyire is erőlteted az agyad egyszerűen nem emlékszel mi történt azalatt a 20 perc alatt.
Az még meg is van, hogy ugyanabban a magzatpózban keltél ahogyan összehajtogattad maga a lefekvésnél, plusz adalékként ugyan ott van még a hatalmas ugrándozó gombóc a gyomrodban, a hajtogatás eredményeként fellépő végtagzsibbadás, a tompán lüktető agy, hm talán az altató üvege jobban billent, nem egy, hanem két szem ugrott a tenyeredbe.
Holmi vigyorra húzódik lemerevedett arcod, de béna vagy babám! de félúton megáll a folyamat kivitelezése,
a gyomor gombóca liftezni kezd,
befigyelő zabszemmel a hátsódban
Ugye nem vette észre? ugye nem szól rám megint, hogy vigyorgom!! reményével reflexszerűen oldalra sandítasz….. ahol már rég nincs senki.
A fenébe, az elmúlt hónapok kúrva beidegződése….
….és tudod, itt jön az a rész, amikor rájössz, már nem halogathatod tovább, meg kell emelned a kis hátsódat,
felállnod és szépen nekikezdeni ( naná, hogy nagy vigyorral az arcodon) összerakni magad. ÚJRA!…. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: