Bevallom szoktam okoskodni. Na igen, elfordul.
Bár hozzáteszem, mostanában remekül le tudom gyűrni az ingert, hogy akkor én most nagy észosztást eszközöljek.
Hülyének lenni kifizetődőbb, sőt megkockáztatom, sokkal kényelmesebb, ja és mindenképpen szórakoztatóbb. De a késztetés megvan, le sem tagadhatom. Az Aputól örököltem. Na az öreg aztán zseniálisan műveli eme tevékenységet. De hála az anyutól is kaptam valami hasznosat.
(Igen-igen, a hatalmas ajkakat! Száj ügyben! Ejnye, megint mi nem jutott az eszedbe. Grátisz ajándék. Kompenzációs szerv. Figyu, egészen emészthető látvány lett tőle, jóllakott ovis fejszerkezetemen.)
Anyutól kaptam a türelemre való készséget, (ja-ja az a birkás fajta)
holmi, én aztán megértem hímzéssel. (eszméletlen jó fej tudok lenni, matyó filing) Ami ugye, nagyban üti a hirtelen felindulásból sürgősen, s.o.s le kell nyomnom valami nagy okosságot dolgot.
Néha a nagy türelemben szájtátva, államon csillogó nyálfolyamban figyelek, teljes mozdulatlanságban, nehogy megzavarjam a szemgolyómon ejtőző legyet. (Csak tudnám, hogy a fenébe sikerült bejutnia a szemüvegem alá!) Türelem van! Kivár! Majd csak elszáll. Megértem ám, pihenni eme szárnyas lénynek is kell valahol. Miközben jár az agyam ezerrel (naná, a légy kontra szemüveg ügyön) és figyelem mikor vesz levegőt a másik, hogy kihasználva azt a másodpercnyi kis időt, amikor végre befogja a csöpp kis száját, leosztást eszközöljek felé.
És ott a lehetőség!
Elhallgat, megnyalja kiszáradt ajkait,(kiszáradt? az nem is csodálom! a hülyeség testnedvek elapadását vonhatja maga után, megfigyelésre alapozott tény)
Készül a levegővételre, emelkedik a mellkas, na most jött el az én időm! Nyomok neki valami cikornyás, úgysem fog fel belőle semmit monológot.
(még mindig jobb, mintha lekevernék neki egyet, jó szívem is van mondtam már?)
Na kérem, az én hangszálaimnak is kell a tréning, amúgy is csodás orgánummal rendelkezem hallassuk már ugye.
Előredőlök, (csöppet elgémberedtem a nagy türelemben)
szemkontaktus, (légy már sehol, akár pislanthatok is)
mutatóujj előkészítése, hajjaj nagy hadonászás várható orr előtt,(amúgy is, már teljesen elkékültek a nagy ökölbe szorítom alatt)
pulzusom emelkedik, izgulok ám, soha nem tudom előre milyen reakciót vált majd ki az új infó, (nyugi, nekem is új lesz. A reakciójából szűröm le, mennyi észt injektálhatok bele, át, neki)
amit az arcába köpök, (lópikulát nem tudom! ha-ha)
és…és…és mit sikerül kinyögnöm?
– Na-ná-hogy-meg-ér-tem!…(köszi Anyu!!!) 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: