Fenéket! csak éppen megtanultad, mikor, hogyan viselkedj, hogy másnak látszódj. Valamivel ki kell tűnni a tömegből kérem.
Hát Te, ezt a taktikát választottad.
Hirdeted is bőszen… Más vagyok ám! Tudod, az a nem mindennapi!
Valójában meg, ugyan olyan szaros kis történéseid vannak mint a többieknek, csak jól tálalod. Vagy pont nem mondasz semmit, rejtélyességre apellálsz okán.
Pedig csak kivársz, milyen lesz majd a visszajelzés személyeddel kapcsolatban és akkor, na majd akkor döntöd el, jó-e az a státusz amibe belegyömöszöltek, és nagy hévvel alátámasztod, vagy nem, és hallgatsz még egy ideig, hátha tálalnak jobbat, számodra tetszetősebbet.
Nem-nem, nem jól látod halló én más vagyok! – ingatod a fejed teljes felsőbbrendű meggyőződéssel magad nagyszerűségéről.
Már elnézést, akármi nem jó!
Mániákusan kezded figyelni a személyed által kiváltott reakciókat.
Gyűjtő lettél. Visszaigazolások gyűjtője.
Hatalmas kupacokat halmoztál föl magad körül hasonulásból, alkalmazkodásból, hajlékonyságból.
Töménytelen mennyiséget raktároztál el megértésből, felfogásból, átérzésből.
Lógnak a szekrényedben a kedvesség, aranyosság, cukiság göncei.
A fiókok mélyére eldugdosott, önzőségről, gonoszságról, kicsinyességről nem is beszélve.
Apró kis dobozkákban tárolod a természetességet, egyszerűséget, hátha jó lesz még valamire alapon. Titkos cucc.
Közben pedig teljesen megfeledkezel az igazságról.
Ugyanolyan kis középkategóriás senki vagy a magadra aggatott göncök alatt. Se több, se kevesebb mint mások…
Apropó! Említettem már?
Én tuti-biztos-száz.százalék-kétség-nem-fér-hozzá, hogy
MÁS VAGYOK!!…. 😉