Mindez én vagyok...

Bocsi!

Olyan tökéletesen megfogalmazott, mondvacsinált ürüggyel raktak felejtő ágra, hogy mindenkinek öröme telt volna nézésében.
Amivel nincs is gond, mert kivételesen fel voltam rá készülve.
Csak azt nem tudtam, milyen lesz az ürügy milyensége.
Nem csalódtam!
Mindenre kiterjedő komplex kis egységcsomagot kaptam.
Igaz kicsit későbbre vártam, de meglepetésnek ne nézd a fogát. Fogadd el, konstatáld és nagyon gyorsan menj tovább.
Volt abban együttérzésre apellálás…
Neki most milyen rossz, kapjam össze magam és nagyon gyorsan érezzem csak át!
Bűntudat ébresztés…
hogy hangolódásra képtelenségemet tudatosítsa, hisz megváltozott lelkiállapotában, hogy is várhatnék el bármit!
Némi jövőre nézős majd-ok és esetleg-ek…
Gondolom ez csak az íze kedvéért. Kapok is, meg nem is, magyar népmesére hajazó megmozdulás, fűszerezés gyanánt. Jó leszek még valamire alapon, olyan vas a tűzben dolog. Tartsuk szépen melegen, hátha egyszer mégiscsak!
Természetesen némi érintőleges agyam fényezése, legyen már valami pozitívat is ugye…
mert Ő tudja ám, sőt tökéletesen tisztában van vele, hogy megértem, felfogom, csak éppen nem kíváncsi rá, mert valami nagyon nagy megrázkódtatás érte és sajnos minden idejét leköti annak emésztése!

Amit nem is csodálok és igen, teljes mértékben meg is értek,
átérezni meg pláne tudom a sokkot, amit kapott.
Mert az a kis szöszi, nálam kis kiverte a biztosítékot véletlen találkozásunk első 10 perce után.
Nade erről ugye, Neki meg nem kell tudnia!… 😉

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!