Ide ülnék melléd, csak egy kis időre.
Nézném, hogyan csinálod.
Tudod, azt az át gyaloglást másokon, dolgot.
Szeretném tudni miért, és milyen közben az arcod.
Ne félj, nem szólalok meg, csak csendben figyelek.
Hátha rájövök mi is olyan élvezetes benne.
Mit mondasz? Hogy észre sem veszed? Hogy ez nem tudatos?
Ne kábíts. Semmi átgondolt kidolgozott terv, csak neki indulsz és áttrappolsz rajtuk?
Azért néha visszanézel, hogy mit hagytál magad után?
Kiélvezed a pillanatot, ahogy szemed előtt alázza porba magát a másik, hogy egy kis figyelmet kicsikarjon Tőled?
Megnézed agonizálását, ahogy fetrengve, csúszva, mászva, tipródik az önmarcangolásban?
Jé ez érdekes. Csak most látom.
Hisz, Te úgy intézed, hogy magát okolhassa, még véletlenül se gondolja, hogy az a Te hibád is lehet.
Hogyan csinálod?
Sablon szerint vagy mindenkinek egyedi, személyre szabott megalázás jár?
Ja? hogy szépen becsomagolod?
Feldíszíted, egy kis önbizalom masnival
Tényleg gyönyörű lett.
Nem csodálom, hogy ezt bekajálja mindenki, és bontogatják nagy bőszen.
Figyelj csak?
Azt a csillámfényest?
Hm szép, de meggondoltam magam, ilyen áron inkább mégsem kérném.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: