….és jön az a nap, hogy megérzed, ott van!
Úgy kelsz, tudod, benned van. Összeállt. Pedig te, nem tettél érte semmit, ahogyan ez már jó párszor előfordult. Nem tervezted, nem dolgoztál rajta, csak mit felület voltál jelen, a beléd helyezését megoldotta más.
De már ott van. Újra.
Este még a kétségbeesés fekete leplével viaskodtál, miértekben süppedtél el nyakig, de reggel már csak az érdekel Fasza! megint elfogyott a fogkrém…
Megkönnyebbülsz, ahogyan megérzed létét, ó hát ez újra itt!?…
Lassan engeded ki a meglepetéstől beléd szorult kis korty levegőt és hirtelen még valami meleg hála is átjár. Helyetted oldottak problémát.
Megvan a késztetés hogy elrebegj, egy köszönöm-öt, megfordul a fejedben, hogy talán dicsérned is kellene azt, aki apránként odatette.
Hisz nagyon úgy néz ki, szakképzet mesterrel hozott össze a sors.
Jó és tökéletes munkát végzett.
Mindent megtett azért, hogy elveszítsd az érdeklődésed.
Precízen illesztette egymáshoz a darabokat.
Mert lassan, de biztosan, hibátlan kis szerkezetté állt össze.
Alattomosan ketyeg az érdektelenség bombája.
Igaz, még nincs teljesen kész. A közöny időzítője még nincs a helyén, de a motivációt megadta, hogy szép csendben le tudjál válni és eltűnj azzal a szarral a szívedben…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: