Néha, én is szeretnék ennek, vagy annak a nagy csapatnak, baráti körre vagy mire hajazó társaságnak a tagja lenni. Sóvárogva hallgatom az élménybeszámolókat, titokban vágyom rá, hogy engem is befogadjanak. Mert, szeretnék holmi bebizonyítom-ra vetemedni, megmutatni én is, annyira színes egyéniség vagyok, hogy csak na.
Briliánsabbnál briliánsabb elméleteim vannak, és mindezt olyan ragyogó megfogalmazásban tudnám tálalni, hogy leolvadna róluk bugyi, gatya. Nem győzném visszautasítani a kezemet megkérők lelkes hadát, a legyünk barinők felkéréseket.
Irigykedve figyelem az együtt bandázás minden mozzanatát, a félmondatos megjegyzéseket, amiket csak Ők értenek és nem tudok lekattanni arról a tényről, hogy én, miért is nem vagyok oda való. Engem vajon miért nem hívnak, miért nem kérdeznek? Miért nem akarnak a nagy csapatban tudni? Hogy lehet, hogy külön-külön megkockáztatják a velem való találkozást, de a nagy össznépi röffenéseikről csak utólag értesülök?
Aztán, persze, egyszercsak oda kerülök. Véletlenül, nem számítottunk rád alapon.
Irigykedve figyelem az együtt bandázás minden mozzanatát, a félmondatos megjegyzéseket, amiket csak Ők értenek és nem tudok lekattanni arról a tényről, hogy én, miért is nem vagyok oda való. Engem vajon miért nem hívnak, miért nem kérdeznek? Miért nem akarnak a nagy csapatban tudni? Hogy lehet, hogy külön-külön megkockáztatják a velem való találkozást, de a nagy össznépi röffenéseikről csak utólag értesülök?
Aztán, persze, egyszercsak oda kerülök. Véletlenül, nem számítottunk rád alapon.
Mert annyira akartam, hogy csuda. Ja, Sz. rosszul szervezett.
Figyelem a külön-külön megismert arcokat, összpontosítok, hogy na, akkor én most úgy, de úgy megmutatom, olyan közösségi embert rittyentek magamból, hogy ihaj-csuhaj és..
…és rájövök,
– hogy K. a zseniális családapa, összeszűrte a levet Z.vel meg J.vel, persze már melegíti H.is, miközben a dekoltázsommal szemez és legszívesebben már derékig benne figyelne. De mindenki mélyen hallgat, mintha nem történt volna nagy szívemet összetörték,
– hogy ugyan arról beszélnek, csak éppen hol pepitában, hol meg pöttyösben nyomják,
– hogy igazából a nagy megfejtések nem is azok, csak bemagolt idézetek.
– P. akiről annyit hallottam már, minden, csak nem humoros, 3 pohár bor után,
– hogy igazából lövésük sincs arról, mit is beszélek, mert túlharsogva egymást, egymás szavába vágva, egyszerre akar mindenki lehengerlőben előadni. Ennyi dudás egy ilyen kis csárdában? Csodálkozom, hogy még nem mentek egymásnak.
– hogy tulajdonképpen, engem ez fáraszt, és laposakat pislogva óvatos ásítozásba kezdek. Egyszerűen nem értem Sz. mit mond és hová akar kilyukadni,
…és rájövök,
– hogy K. a zseniális családapa, összeszűrte a levet Z.vel meg J.vel, persze már melegíti H.is, miközben a dekoltázsommal szemez és legszívesebben már derékig benne figyelne. De mindenki mélyen hallgat, mintha nem történt volna nagy szívemet összetörték,
– hogy ugyan arról beszélnek, csak éppen hol pepitában, hol meg pöttyösben nyomják,
– hogy igazából a nagy megfejtések nem is azok, csak bemagolt idézetek.
– P. akiről annyit hallottam már, minden, csak nem humoros, 3 pohár bor után,
– hogy igazából lövésük sincs arról, mit is beszélek, mert túlharsogva egymást, egymás szavába vágva, egyszerre akar mindenki lehengerlőben előadni. Ennyi dudás egy ilyen kis csárdában? Csodálkozom, hogy még nem mentek egymásnak.
– hogy tulajdonképpen, engem ez fáraszt, és laposakat pislogva óvatos ásítozásba kezdek. Egyszerűen nem értem Sz. mit mond és hová akar kilyukadni,
– hogy utálom a Figyelj csak! vállérintgetéseket. A Na, rólad már hallottam ezt azt, mindent tudok ám! összekacsintásokat.
(Ha tudnál Drága, nem kacsingatnál!!!)
– hogy mi a fenét is keresek itt?
– hogy külön-külön, még el is bánok velük, na de így, egyben, töményen?
– hogy fenéket vagyok én színes egyéniség,
– hogy mi a fenét akarok én itt bizonygatni, jó az én kis unalmas életem, úgy ahogyan van,
– hogy igazából, nem különbek nálam és fájdalom, de én sem náluk,
– hogy ugyan azokon a problémákon pörögnek, csak én már kevesebb időt szánok rá, (eszméletlen jól tudok hazudni magamnak, nem kell ehhez társaság! )
– hogy amit tudok, jobb is, hogy csak én tudom,
– hogy lópikulát vagyok én érdekes, éppen, hogy csak ütöm azt a középkategória szintet,
– hogy bármennyire is szeretnék beilleszkedni, megfelelni, túl sok elpocsékolt energia lenne az időről nem is beszélve,
– hogy még sokat kell gyakorolnom a tökéletes bájologjunk kivitelezéséhez….
– hogy mi a fenét is keresek itt?
– hogy külön-külön, még el is bánok velük, na de így, egyben, töményen?
– hogy fenéket vagyok én színes egyéniség,
– hogy mi a fenét akarok én itt bizonygatni, jó az én kis unalmas életem, úgy ahogyan van,
– hogy igazából, nem különbek nálam és fájdalom, de én sem náluk,
– hogy ugyan azokon a problémákon pörögnek, csak én már kevesebb időt szánok rá, (eszméletlen jól tudok hazudni magamnak, nem kell ehhez társaság! )
– hogy amit tudok, jobb is, hogy csak én tudom,
– hogy lópikulát vagyok én érdekes, éppen, hogy csak ütöm azt a középkategória szintet,
– hogy bármennyire is szeretnék beilleszkedni, megfelelni, túl sok elpocsékolt energia lenne az időről nem is beszélve,
– hogy még sokat kell gyakorolnom a tökéletes bájologjunk kivitelezéséhez….
De akkor is, néha jó eljátszani a gondolattal, milyen lenne, ha én is ennek, vagy annak a nagy csapatnak, baráti körre vagy mire hajazó társaságnak a tagja lennék….mondjuk havi 1 alkalommal. Jóból is megárt a sok(k). 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: