Az úgy volt, hogy úgy gondoltam, pont itt van az ideje, hogy lépjek egyet. Előre naná, az egy helyben toporgást kicsit beuntam, ráadásul a gödör, amit magam alatt kezdtem kitaposni, csak egyre jobban mélyült, fenn állt annak a lehetősége, hogy benne maradok végleg. Úgyhogy választottam egyet, aki majd segít kievickélni. Akivel megvolt már a virtuális letapogatás, túl voltunk a másfél méteres távolságról való egymásra hangolódáson, megsúgom egy ütemre, bravúrosan tudtunk kávét kevergetni egy szó nélkül, pipálhattam a két kör lefutását az asztal körül, tehát felkészültem, jöhet a nagy lépés a kis gödröcskéből, nézzük mit sikerült kéz közé kaparintanom alapon.
Bár megjegyzem némi fenntartásom volt a kéz-közön résszel, hisz 1 év alatt egy jó párszor a fejemhez lett vágva, mennyire egy nulla vagyok, technikai tudásom ezen a téren mennyire szánalmas, a bravúros kivitelezések a másik közreműködése nélkül szánalomra méltóak lettek volna, (Természetesen ezen kritikát mind csak utólag kaptam, kielégült felsőbbrendű vigyorral a képén.), hogy simán elhitettem magammal, biztosan valami nyikorgó, ósdi, lejárt szavatosságú szerkezet figyelget a combjaim között.
De a mély gödörből való nehéz kimászás veszélyének képe lebegett a szemem előtt, bátor vagyok én és igen is tapasztalt, a kerékpározást sem felejti el az ember, Menni fog ez!…felkiáltással, na akkor eljött a, gyere át egy teára, pohár borra, akármire ideje. Lehet, pont egy “restaurátort” sikerült választanom. Elszánt voltam de nagyon. Ja meg libidómentes.
És jött, és ott toporgott zavart vigyorral a fején az ajtóm előtt, két üveg bort szorongatva.
És én is ott voltam, és ott toporogtam a kitárt ajtóban az ááá na most ezzel mit kezdjek vigyorral, jóllakott ovis fejállományomon, zsebbe mélyesztette kezekkel.
Ő várta, hogy behívjam, én csak néztem, hogy mi a fenének nem jön beljebb.
Néztem azokat az érdekesen zöld szemeket és hezitáltam.
Kell ez most nekem? Biztos jót és jól választottam?
Vajon képes lesz egy aktív, következmények nélküli göndörből kirántást kivitelezni, a renoválásról nem is beszélve?
Két üveg bor? Az meg minek? én nem iszom ezt említettem.
És mire vár? Rángassam be az ajtón, jaa?? hogy beljebb kellene hívnom? Eszméltem félig lefagyott orral. Én vagyok ugyanis a házigazda, invitálnom is kellene nem csak kinyitni az ajtót. Tényleg berozsdásodtam.
Ez bizony nem indul valami jól. és a folytatás sem alakult a legjobban.
A két üveg bor sem változtatott a helyzeten, amit szép komótosan elkortyolgatott lányos zavarában.(aha)
Biztosan amiatt volt na, nyugtatgattam magam, miközben elképedve néztem milyen rutinosan tölt és iszik,
és újratölt,
és újra iszik,
és újra,
és újra…
Én meg ültem mellette, azt hiszem bambább képet már nem is vághattam volna, libidó stabilan beszorulva ama béka hátsója alatt és hallgattam ahogyan egyre összefüggéstelenebbül beszél A FÉRFI!asság mibenlétérő, az őskortól kezdve (bunkósbotot nem láttam nála mikor beengedtem)
majd hadovál valamit arról, hogy arra teremtődtek, hogy minél több magot szórjanak szét a világban (szorosabbra már nem is tudtam volna zárni a combjaimat)
majd akadozva makog valamit gyöngédségről, megértésről, be- és elfogadásról, (csak kellene az a bunkósbot. NEKEM!!) ahogyan araszolgatva közelebb és közelebb helyezkedik felém a szófán.
Hozzám akar érni!!! – eszmélek az elképedésből, és igazán bravúros felpattanást sikerült produkálnom összetekeredett végtagjaimmal.
– Na, az estének ezennel vége, itt bizony nem lesz semmiféle gödörből kirántós akció! – drámai bejelentésemtől fancsali képpel, tántorogva indult meg az előszoba felé, miközben ügyeltem, hogy kellő távolságra maradjak tőle, nem kockáztattam volna egy alkoholos mámorában nagy hirtelen rám esik megmozdulást.
Utolsó momentumként még sokkolódva néztem végig, ahogyan teljes összpontosításban próbálja magára erőltetni az egyik lábbelimet, bár nem igazán értettem az előszobában elhelyezett cipőim közül, miért pont azt választotta, nem igazán illett megjelenéséhez és nem éppen passzolt 42 lábméretére. Természetesen felajánlottam (jó házigazda vagyok na) adhatok egy másikat is, aminek kisebb a sarka, abban talán kényelmesebben tudna hazatipegni… 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: