Megint megtaláltak vele. Hogy boncolgassuk. Nos, én nem nagyon vagyok oda a témáért, de legyen. Hátha, mond valaki valami okosat és hirtelen, csak jön számomra az a nagy megvilágosodás.
Bár nem igazán értem, miért mindig erre a témára lyukadnak ki velem kapcsolatban, mikor annyi mindenről lehetne még beszélni. Pl. ott az időjárás.
Kaptam első blikkre az anyutól.
Mert jó lenne Fiam! Meg, hogy egyedül, nehéz. Mert Ő, kicsit megnyugodna, ha tudná, hogy van. Hát anyukám ezt, már próbáltuk. Hosszú-hosszú ideig bólogattam mellettük, cipeltem őket magammal, hogy a családot az igen van -ról biztosítsam. Anyukám, pont a Te megnyugtatásod végett szereztem be őket és ne szépítsük az, hogy csak úgy van, nem igazán jött be. Volt akkor értelme? Nem sok.
Majd überelte az apu, hogy ha már témánál vagyunk, akkor ne feledkezzünk már meg az unokakérdésről sem. Mert, jó lenne, ha produkálnék már végre egyet. Természetesen egy Hímneműt, mert ugye, ott van a hiper – szuper horgászfelszerelések hada és hát öröklés, mert van ugyan már 3 darab unoka anyag, csakhogy mind a három Nőnemű.
Újabb rád férne már duma, mire biztosítottam, hogy férőhely tényleg van, és hogy rajta is vagyok, próbálom sűrűn biztosítani a hozzám férés lehetőségét. Igaz az “egy”, mint kiváltságos helystoppoló még nincs meg, de addig is próbálkozom, fő a változatosság alapon.
Apu újabb kontrázása, Fiam a kevesebb több!
Hát apukám az lehet, de én így is keveslem.
Majd jött K., hogy látja, fáradt vagyok. Miért szedek össze olyanokat, akik leszívnak. Ő természetesen, csak is briliáns egyedekkel veszi magát körül. Nézek rá bután, hogy Te, figyelj már, egyet mondj abból a körülötted lévő hatalmas ékkőmennyiségből, aki számodra olyan egyedien briliáns. Hosszan gondolkodik, már a kávémat is megittam, de még mindig nem hangzott el a bizonyos “egy” megnevezése.
– Na, ugye-ugye, akkor most már beszélhetünk az időjárásról?
Aztán jött T. Aki megtalálta, van közös lélek ügy. Meg közös rezdülés, meg tudod, befejezi a mondataimat, mert annyira-de annyira hangolódva vagyunk. Egymásra. Meg mindig mindenhová együtt. Nem tudunk létezni egymás nélkül.
– Najah – nyögöm ki – hol is van most akkor?
– Hülye vagy, ide nem hozom, csak útban lenne.
– Ja, bocs’…
Na, és M. aki az elsővel és egyetlennel házas, meg gyerkőcös. Nem igazán érti miért nincs mellettem “egy” valaki. Mert az jó, meg biztonság, meg örökkön örökké. És már a harmadik krémest gyűri be, a nagy boldogságban, és közben csak úgy véletlenül megemlíti Zs.-t aki 28 és a marketingen van, néha-néha „összecsúsznak” egy-egy „megbeszélésre” csakhogy kiessenek a napi munka monotonitásából.
Gyűri a krémet és mondja,
– Kell az-az egy!
– Figyelj – intek a pincérnek, mert a napi meteorológiai előrejelzés kitárgyalására már nincs időnk, mennie kell a gyerkőcért a suliba – adott pillanatban mindig “egy” van. Kettő, az már elég melós lenne… 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: