Ottó lelkész. Kb. az ötvenes éveit tapossa.
Kéthetente pénteken jelenik meg, pontosan 12.30-kor.
Lepakol a galéria előtti asztalhoz, és míg elkortyolja az első korsó sörét számba veszi mi mindent rejt a reklámszatyrok tömkelege. Néha elrévedt tekintettel mered ki a terasz felé, és csak úgy halkan a kávézó üvegfalának mormolja”Meleg van itt…” De mozdulni nem mozdul. Isten szolgája csak nem sörözget kint a teraszon, hogy nézne az már ki.
A második korsó sör kicsit felélénkíti, és felém pislogva próbál valami kis beszélgetést kezdeményezni. Nem sok sikerrel. A rekeszek pakolgatása közben csak a pár hete tanult Kedves Vendég mosolyommal tudom megörvendeztetni, ami valljuk be őszintén, inkább hajaz vicsorgásra mint kedves mosolyra, de sajna biztatásnak veszi és visszamosolyog rám, majd lelkesen mesélni kezdi hogyan próbálja megkörnyékezni Őt, a vidéki papot egy 22 éves kis asszonyka. Rendíthetetlenül mosolyog és sűrűn kacsingat a sztori ecsetelése közben…
Csöppet meglepődöm, azt hiszem bambább képet már nem is vághattam volna.
Ottó lelkész.
Kb. az ötvenes éveit tapossa….
….és nincs elől foga!! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: