Figyelj! Ő megmondja. Felvilágosít kérem. Mert Ő tudja!
– Anyagiak, külső. Manapság csak ez a fontos. Őt, mint önfeláldozó, emberi tényezőt, a lelkét, ami rohadtul van neki, nem is nézik.
Aha, remek és Te mit is nézel? (nagyon megcsapnám!!)
A harmadik mondatod már arról szólt, miután elhúzott szájjal végigmértél,
hol is dolgozom? mi a beosztásom? – gyors számítás mennyit is vihetnék haza a konyhára, ha netalántán. Na igen annyiért talán a külsőm is bevállalható.
Lakásom van-e? Saját-e? Nade, hogy van berendezve? – Fő a kényelem, naná, hogy a Te kényelmed! –
Ruhatár? Ja, hogy semmi most “trendi”. Egyéni stílus? Ne röhögtess, az minek? Ja, így nem biztos, hogy megjelennék veled.
Körmödet lakkozod? Magadnak csinálod? Hát az gáz! Nem tudsz elmenni megcsináltatni? Ez milyen piti.
Gépjármű? Nincs? Ne már, tömegközlekedés mi? Ez de ciki, csak nem gondolod, hogy húrcibálom majd a seggedet? Hülyének nézel?
Méreget, egyik kezében egyensúlyozza a külsőmet, a másikban az anyagi javaimat, és ezerrel megy a morfondír:
– Hm-hm, végül is, sötétben minden tehén egyforma.
Úgyis egész nap dolgozik, azt a pár órát meg csak kibírom valahogy.
Azt mondta tud főzni…
17.00-tól (bevásárlással) az alapból két óra a konyhában…
19.00- evés, tévézés, újra konyha mosogatás okán… addig sem kell ránéznem, lebonyolítható másfél órában.
20.30-tól elhúz a fürdőbe, készülni kell a holnapra. – néz közben, a nem mintha segítene rajta bármi is tekintettel – király! újabb másfél óráig nem látom.
22.00 meg ugye villanyoltás…
Reggel, félkómásan meg ki a fenét érdekel, hogy ott van.
Legyen az ingem, gatyám, zoknim kikészítve és csók!..
De hétvégére hová teszem?
Lélegzik!!! bassza meg!!
nem zárhatom 2 napra a szekrénybe… 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: