1.0Mindez én vagyok...https://napersze.cafeblog.huNa persze...https://napersze.cafeblog.hu/author/hornyak-a74gmail-com/<div>Hát legyen, találkozzunk. Mert ugye, kell valaki melléd, vagy valami. Lehetőség, esély, akármi. Talán most.... (vagy nem).</div> <div>Az arcát fürkészem. Ismerős az arckifejezés, ahogyan megpillant. Már tudom is mi lesz az első mondata, nem fog váratlanul érni, egy-kettő- háááá... és mondja is: - Jé! Te úgy nézel ki mint a képeken! Vigyorgok, tudok mást tenni?</div> <div>Ja, grimaszolhatnék, de az meg nem valami szép látvány elsőre. Főleg, ha nincs hozzászokva az ember fia. Esetleg felkiálthatnék, lenyomva pár koreografált tánclépést karjaimmal a levegőbe hadonászva, hogy trárááá!!... de nem teszem, már kipróbáltam, nem találták humorosnak, bár én nagyon röhögtem. Amúgy is, megfogadtam, ezt a találkozót nagyon kulturáltan fogom lebonyolítani.</div> <div>Szépen mosolygok, ügyes válaszokat produkálok, tömöreket és tárgyilagosakat. Hagyom magam vezetni, megvezetni meg pláne, pillogok nagyokat sok <em>hű</em>, meg <em>ha</em> kíséretében. Nyitott és befogadó leszek, hajjaj de még mennyire! Nem szólok be, nem dobom fel a kávézóasztalra az első két perc után és cincálom szét, csakhogy leellenőrizzem milyen "macska" van a zsákjában. Nyugodt leszek és kimért. Semmi kétértelműség (legtöbb esetben amúgy sem értik) semmi leosztom, kiosztom. Ül velem szemben és bámul. Ülünk egymással szemben és bámulunk. A vezetés részét áttestáltam rá, várnám a kérdéseket. De semmi. Ülünk és bámulunk. Izzadok, meg feszengek. Már 5 perce csendben vagyok, micsoda megerőltető feladat. De csak a bámulásos rész van meg. Ő engem, én a háta mögött lévő képet. <em>Az egy... jól látom?...</em> Reflexszerűe​n előrébb dőlök, hogy jobban fókuszálhassak a képre. A bal füle pont betakarja azt az apró részletet ami fontos lenne, hogy beazonosítsam mit is látok pontosan. <em>Kezdeményez!.</em>.-​ ragyog fel az arca. Na végre, valami. Készülődik a kérdéshez, látom ahogyan nyitja a száját. Valami hatalmas durranásra készülök, azt mondta simán megfejt. Végre, megtudom a frankót. Hű izgulok ám. - Milyen könyvet olvasol? Naneee, ezt ugye nem komolyan kérdezte? Már nem bámulok, már konkrétan kipeceredve meredek rá. Milyen könyvet? Végül is, téma. Jó kis téma, meg boncolgatható. Jobb mit a mondjuk, hol laksz? mi a munkád? végzettséged? hány amalgám tömés van a fogadban?... - Nos, újra előkaptam a Zabhegyezőt. - Óh a Zabhegyezőt? Ööö.. az, milyen könyv? Hoppá, ennyi volt, eddig tartott a nagy megtartoztatom magam. - Hát kérlek, az egy mezőgazdasági szakkönyv! - mosolyom töretlen. Furán néz...lehet megint elrontottam valamit ?....</div>  rich