1.0Mindez én vagyok...https://napersze.cafeblog.huNa persze...https://napersze.cafeblog.hu/author/hornyak-a74gmail-com/<div>Pislogok rá elképedve, ahogyan csillogó szemekkel meséli.</div> <div><em>...és mikor letettem, vettem csak észre, másfél órát beszéltünk. Annyira jó fej, és szép. Szerdán találkozunk. </em> Vigyorogva fürkészi az arcom.</div> <div>Ismerem ezt a vigyort. Pontos mása annak, amit egy testformáció felvétel után produkál, ahogyan zavartan keresi az alsóját. Na igen, Ő a cselekmény lebonyolítása után szégyenlősködik.</div> <div>Szerintem a rózsaszín köd felszállása lehet az oka. A nagy hév már sehol, kezd tudatosulni benne, kin is munkálkodott az előző 2 órában. Nagy sokk lehet, de én jól szórakozom. Mélyen leszívom a füstöt, tüdőm ellenkezik nagyon, de feszítsen csak, lefoglal addig is, míg kitalálok valami jó, ideillő választ. <em>- Remek...</em> köpöm ki rekedten, könnyes szemmel. Méghogy tüdő? najah, hogy simán gyomorra ment a füst, nem leszívtam, konkrétan lenyeltem.</div> <div>Én, a nagy dohányos! <em>- Most mi a bajod? Miért nem tudsz örülni az én örömömnek?</em> A könnyektől kicsit megcsúszott képeket látok magam előtt, bár előfordulhat hallucinálok, a köhögés nem éppen segítette elő, hogy kellő mennyiségű oxigént tudhassak tüdőmben. Ment a füsttel együtt gyomorra. Most már tuti, hogy hallucinálok, piros villogó kérdőjelek eddig nem figyelgettek a feje felett. Miértnemmiértne<wbr>m... miért nem tudok örülni?? Ezt pont tőlem kérdezi? </wbr></div> <div>Bizonyosság okán, lassan a hátam mögé is nézek, biztos ami biztos alapon.</div> <div>Nincs ott senki, tényleg csak az enyém a kérdés.</div> <div>Na, végre valami, egy kurva kérdést már biztosan magamnak tudhatok Tőle. Juhééé, saját bejáratú kérdéssel lettem gazdagabb. Néz és várja a választ. Legalább hátba vágna, kuc-kuc-kuc hanghatás kíséretében... vagy valami, csakhogy érezzem már egy kicsit, tényleg érdekli a hülye válaszom mielőtt fulladásos nagy halált vinnék véghez.. De nem, semmi felület érintkezés. Nyilvánosan? mekkora marha vagyok, még meglátja valaki, hogy mi, együtt. <em>- Miért fontos, hogy én mit gondolok? </em> Lassan ejtem ki a szavakat elnézve mellette. <em>- A haverom vagy! kivel beszélném meg ha nem veled?</em> Azt hiszem, ennél kerekebbre már nem is tágulhatna a szemem. Csodás látvány lehetek, lekönnyezett smink, mangásan tág szemek...fasza! Csak egy rövid iskolai egyenruhát kellene még beszereznem, hátsórészen éppenhogycsak kivillanó, csipkésfodros bugyogóval és máris megkívánható extrém állapotba kerülnék. Én, a "haver". Természe<wbr>tesen nem nyilvánosan, hova gondolsz?</wbr></div> <div>A nyilvános megjelenés szerdára van tervezve, és nem éppen velem.</div> <div>Haver státuszban vagyok halló! Nem is értem magam. Miért is nem tudok <em>együtt</em> örülni a "haverommal"?...</div>rich