1.0Mindez én vagyok...https://napersze.cafeblog.huNa persze...https://napersze.cafeblog.hu/author/hornyak-a74gmail-com/<div>- PIROS!...- mondja laza könnyedséggel egy szemrebbenés nélkül. Végigsimítja az arcom. Pont belefér a tenyerébe. Mosolyog.</div> <div>Hozzám hajol és egy puha kis csókot lehel a homlokomra. - PI-ROS!?... - legyen hát! Csillogó szemekkel konstatálom.</div> <div>Hozzásimulok. A feje pont illik a vállgödrömbe.</div> <div>Halk sóhaj hagyja el a szám, ahogyan nedves ajkaimmal hozzáérek puha bőréhez a fülcimpa mögött. Próbálom elengedni magam, próbálom magamba szívni teste melegét, centiről centire beleolvadni a hazug nihilbe. Eltaszítva magamtól a kérges bizonyosságot. Nem arra van most szükségem. Mert mire eddig eljutottunk tökéletesen tisztába voltam vele, hogy az, bizony FEHÉR!!! Tökéletesen hófehér.</div> <div></div> <div></div> <div>A könnyeim, az én könnyeim, nem kell vele elszámolnom senkinek. Esetleg magamnak. Gyűjtöm hozzá a bátorságot. Pont annyit ér az egész, mit az arcomon lefolyó sós lé. Se többet, se kevesebbet. 10 percet. Pont ezt a 10 percet. Akkor inkább így, mint abban az üres szavakkal teletűzdelt sehogyban. Tudod csak a szokásos. Tény, nem lehetek mindig én az egy, na de a sohasemről nem volt szó! <em>Igazából nem az bánt hogy nekem hazudnak, (óh édes, zamatos kis hazugságok) jobban sért, hogy önmaguknak is.... ;-)</em></div>rich