1.0Mindez én vagyok...https://napersze.cafeblog.huNa persze...https://napersze.cafeblog.hu/author/hornyak-a74gmail-com/Az első 10 perc után azon kezdtem el agyalni, természetesen két jól sikerül <em>óóóhh...</em> és <em>áááhh...</em> közben, hogy mi a fenének kezdett hozzá, ha igazából pont az egyik leglényegesebb dolog <em>a kedv</em> hiányzik. Csak mert kéznél voltam mi baja lehet, adjunk neki?... Bár aláírom, a hagyom magam rész egyik generálója nálam is, pont a mi bajom lehet életérzés váltotta ki. Gondoltam menet közben majd rákap az ízére, eltűnik az arcáról az az unott, <em>na még ezt lezavarom aztán lépek..</em> arckifejezés, de ahogyan félig lehunyt szemhéjam alól, lopva fürkésztem az arcát (naná próbáltam hangolódni, természetesen csukott szemmel) nagyon úgy nézett ki az bizony ott fog maradni végig. Figyeltem, ahogyan méricskél, a megszokott mozgássorozatot, a jól ismert mi után, mi következik sorrendet és felötlött bennem, fejbe vágom a távirányítóval!...csakhogy kizökkentsem abból az unott maszatolásból, fő a meglepetés zökkentő ereje alapon. Itt majdnem hangosan felröhögtem, de inkább azt találtam ki, én bizony gyorsan, sutyiban összehozom magamnak azt az elmenetelt, ha törik, ha szakad, és a telítettség élményével, szépen, nyugiban még mindig el tudom dönteni, mit is kezdjek a derekam alá beszorult távirányítóval...rich