1.0Mindez én vagyok...https://napersze.cafeblog.huNa persze...https://napersze.cafeblog.hu/author/hornyak-a74gmail-com/Bevallom szoktam okoskodni. Na igen, elfordul. Bár hozzáteszem, mostanában remekül le tudom gyűrni az ingert, hogy akkor én most nagy észosztást eszközöljek. Hülyének lenni kifizetődőbb, sőt megkockáztatom, sokkal kényelmesebb, ja és mindenképpen szórakoztatóbb. De a késztetés megvan, le sem tagadhatom. Az Aputól örököltem. Na az öreg aztán zseniálisan műveli eme tevékenységet. De hála az anyutól is kaptam valami hasznosat. (<span style="color: #000080"><em>Igen-igen, a hatalmas ajkakat! Száj ügyben! Ejnye, megint mi nem jutott az eszedbe. Grátisz ajándék. Kompenzációs szerv. Figyu, egészen emészthető látvány lett tőle, jóllakott ovis fejszerkezetemen.</em></span>) Anyutól kaptam a türelemre való készséget, (<span style="color: #0000ff"><em><span style="color: #000080">ja-ja az a birkás fajta</span>) </em></span> holmi, én aztán megértem hímzéssel. <em>(<span style="color: #000080">eszméletlen jó fej tudok lenni, matyó filing</span></em>)  Ami ugye, nagyban üti a hirtelen felindulásból sürgősen, s.o.s le kell nyomnom valami nagy okosságot dolgot. Néha a nagy türelemben szájtátva, államon csillogó nyálfolyamban figyelek, teljes mozdulatlanságban, nehogy megzavarjam a szemgolyómon ejtőző legyet. (<span style="color: #000080"><em>Csak tudnám, hogy a fenébe sikerült bejutnia a szemüvegem alá!</em></span>) Türelem van! Kivár! Majd csak elszáll. Megértem ám, pihenni eme szárnyas lénynek is kell valahol. Miközben jár az agyam ezerrel (<span style="color: #000080"><em>naná, a légy kontra szemüveg ügyön</em></span>) és figyelem mikor vesz levegőt a másik, hogy kihasználva azt a másodpercnyi kis időt, amikor végre befogja a csöpp kis száját, leosztást eszközöljek felé. És ott a lehetőség! Elhallgat, megnyalja kiszáradt ajkait,(<span style="color: #000080"><em>kiszáradt? az nem is csodálom! a hülyeség testnedvek elapadását vonhatja maga után, megfigyelésre alapozott tény</em></span>) Készül a levegővételre, emelkedik a mellkas, na most jött el az én időm! Nyomok neki valami cikornyás, úgysem fog fel belőle semmit monológot. (<span style="color: #000080"><em>még mindig jobb, mintha lekevernék neki egyet, jó szívem is van mondtam már?</em></span>) Na kérem, az én hangszálaimnak is kell a tréning, amúgy is csodás orgánummal rendelkezem hallassuk már ugye. Előredőlök, (<span style="color: #000080"><em>csöppet elgémberedtem a nagy türelemben</em></span>) szemkontaktus, (<span style="color: #000080"><em>légy már sehol, akár pislanthatok is</em></span>) mutatóujj előkészítése, hajjaj nagy hadonászás várható orr előtt,(<span style="color: #000080"><em>amúgy is, már teljesen elkékültek a nagy ökölbe szorítom alatt</em></span>) pulzusom emelkedik, izgulok ám, soha nem tudom előre milyen reakciót vált majd ki az új infó, (<span style="color: #000080"><em>nyugi, nekem is új lesz. A reakciójából szűröm le, mennyi észt injektálhatok bele, át, neki</em></span>) amit az arcába köpök, (<span style="color: #000080"><em>lópikulát nem tudom! ha-ha</em></span>) és...és...és mit sikerül kinyögnöm? - Na-ná-hogy-meg-ér-tem!...(<span style="color: #000080"><em>köszi Anyu!!!</em></span>) ;-)rich