1.0Mindez én vagyok...https://napersze.cafeblog.huNa persze...https://napersze.cafeblog.hu/author/hornyak-a74gmail-com/<div>A pult mellett állt, zsebre dugott kézzel, nekidőlve egy sor sörös rekesznek és engem nézett.</div> <div>Először észre sem vettem, annyira lefoglalt a 985.674-dik cukorszem felapplikálása a martinis pohár peremére. Najah én a csapos, adjuk meg a módját kamatoztassuk az a dekoratőr múltat Ünnep van vagy mi a szösz.</div> <div>A családi vállalkozás dübörög ezerrel. Nesze neked KisKarácsoy, NagyKarácsony. És én, mint tag, naná, hogy kiveszem a részem belőle.</div> <div> <div>A harmadik este domborítok sörcsappal a kezemben. Nem ment valami jól, bár a három nap átlaga két pohár mínusz, az én részemről, a kedves vendégek ügyködését nem éppen kevés alkohollal átitatva, már nem is számoltam.</div> <div> <div>Fájt a lábam, álmosan, szögletes vigyorral a képemen centizem a hangulatfokozót, miközben intek Neki, <em>csak egy perc és megyek.</em> Mosolyog és jelzi, nyugodtan megvár. A pultra egyensúlyozom a poharakat, <em>lesz még valami?</em> mondat kíséretében, miközben próbálok a szögletes vigyoron kerekíteni egy kicsit, az a vád ért ugyanis, hogy nem igazán vagyok valami kedves. Vádlóm arcába csodálkoztam, de nagyon.</div> <div>Nem lennék kedves? ezt miből vágod, most, hogy Te, mint Kedves Vendég A Pulton Túl 3 perce sincs, hogy ököllel ütötted egy srác fejét a haverjaiddal mert Faszagyerekek lettetek nagyhirtelen két feles után.</div> <div><em>Kiugrom egy cigire..</em> súgom a nővérem fülébe.</div> <div>Kacsint nevetve, <em>menjél nyugodtan, ezt most bírom,</em> mindenkinek megvan a hörpinteni valója.  Jó gyerekek módjára csendben vannak, megkapták amiért jöttek, senkinek nem rí a kis szája, ja, kifolyna rajta a nedű amiért fizettek, minden cseppje kincs alapon ügyelnek rá, hogy amit bevittek az ott is maradjon. Legalábbis egy ideig.</div> <div>Álltunk egymással szemben a teraszon, zavartan fürkésszük a másikat, valahogy olyan nagy csend lett hirtelen.</div> <div>Nézem az arcot, ami olyan sokat jelentett anno, csak a barna szemek cinkossága a régi, az izzó vörös göndör tincsek már sehol nincsenek, őszes rövid haj, és még fehérebb borosta az ajkai mentén.</div> <div>Néztem és vártam valami kis kábulatot, azt a régi vibrálást ha megláttam, de semmi. Csak egy ismerős arc a múltból.</div> <div>Akadozva indul a beszélgetés, udvarias sabloncsevej kivel mi van alapon. Család, munka, megint család, mikor utazom vissza, mikor jövök megint...</div> <div><em>Jól nézel ki</em>, simítja végig az arcom.</div> <div>Megfeszülök az érintéstől és lépnék egyet hátra. Meglepődik a reakciómon, hát még én, hogy meglepődtem!</div> <div>Ilyen eddig nem volt. Mi a fene történik?? Annak idején, egy érintéséért eladtam volna a lelkem, most meg <em>Ne érj hozzám!!</em> visítja egy hang a fejemben.</div> <div><em>Baj van?</em> kérdezi óvatosan és emeli újra a kezét és én újra hátráló üzemmódba kapcsolok.</div> <div><em>Nincs semmi baj</em>, préselem ki magamból nagy nehezen, szárazabb már nem is lehetne a szám, <em>vissza kell mennem,</em> dadogom.</div> <div><em>Felhívsz ha újra jössz? Jó lenne nyugodtan beszélgetni, nem így...</em></div> <div><em>Nem tudom, mikor jövök megint... </em>hadarom.</div> <div></div> <div>Az arcomra fagyott mosoly, szögletesebb már nem is lehetett volna.</div> </div> </div> <div></div>rich