Ejnye, néha, hogy eltudom ragadtatni magam!
Kaptam is rá választ.
Áááá nem a kérdésemre, hová gondolsz?
Ahhoz kellene valami, valami kis izéke, ami nagyon úgy néz ki, adott kérdést kapónak nincs. (Én balga meg jól azt hittem, illetve megelőlegeztem ama bizalommal, hogy van. Mert egy marha vagyok! Ez viszont tény.)
Pedig a kérdés nagyon egyszerű volt,
Mit követtem el ellened, amiért folyamatosan dühös vagy rám?
Na a válaszban minden volt, csak éppen KONKRÉT VÁLASZ!!! nem.
Ja-ja annak a kis izének a hiánya lehet a ludas.
Mert csak jó lenne tudni végre, mi a fenének kell/kellett mindig nekem bocsánatot kérnem. Ugyanis engem megtanítottak rá, hogy ne csak papoljak a megbocsátásról, szépen kivitelezzem is, ahogyan azt illik.
De amíg nem tudom mi az a fene nagy bűn, addig ugye nem tudom milyen intenzitású mea culpázást vigyek véghez,
hány tonna hamut szerezzek be,
hová pozicionáljam a korbácsütéseket gyarló testemen,
és mikorra kérjek időpontot a fodrászomtól egy tarra borotváláshoz.
Mert jó lenni tudni végre, mitől is vagyok én az a sehonnai ember, aki ellen mentális hadviselést folytatnak, annak minden ismert felszereltségével.
Bár ilyenben még nem volt részem, mivel eddig sehonnai emberi mivoltommal sem voltam nagyon tisztában, így lehet nem is bocsánatot kellene kérnem, hanem meg kellene köszönnöm, hisz micsoda új élménnyel lettem megajándékozva, gazdagabb meg pláne lettem általa! 😉
Vajon elég ha egy doboz bon-bont küldök, vagy fejeljem meg egy csokor virággal is?… 😀
(Megköszöntem, szépen, nyájasan… se bon-bon, se virág… a fejelés részén még gondolkodom!)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: