A levél első olvasásra az az igazi, női szíveket megmelengető tartalommal bírt, már amennyire kapkodva át tudtam futni az állásinterjú előtt kb. 10 perccel. Hallottam már sztorikat erről a levél típusról. Imádják a Nők.
Mert arról szól, micsoda élmények voltak, micsoda nyomot hagytak a másik életében. És itt a volt/voltak részen van a hangsúly. Pedig csak egy jól bevált klisé, még egy utolsó pengeváltás, mit hagytál ki Babám! alapon.
Valami olyan hatással kellett volna lennie rám, amitől könnybe lábadt szemekkel csak arra sok szépre és jóra emlékezem, ami akkor történt. Semmi negatív életérzés. Na persze…
Első gondolat, ezt bizony nem nekem szánták.
Mert tartalmilag nagyon nem rám lett szabva.
Bármennyire is koncentráltam egy-egy jól sikerült testformáció felvételeken kívül, csak az jutott eszemben, hogyan próbáltak folyamatosan, nevelni és kordában tartani. Minden jó részért fizetnem kellett. Nem-nem, nem mártírkodom, én vállaltam be, senki nem kényszerített, jó lenne az “áldozat” szerepében tetszelegni pár percig, csak egy kicsit elengedni magam, nyalogatni a nem látható sebeimet, önsajnálatba merülni, talán még sírni is tudnék. Talán… de az egész megtörtént szarságért csak magamat okolhatom. Az első bunkó beszólásnál nem kevertem le egyet, kértem ki magamnak, küldetem el a fenébe. Így szépen a fejemre nőt.
Érzelmi manipulációtól? Minek már? az ilyen fajta ráhatástól felforr az agyam, a remekmű olvasása közben, kezdett a koponyámban izzasztóan meleg lenni.
Bár, nagy nehezen megtanultam kordában tartani,
(nyájaskodom helyette, nagyon szórakoztató)
olyan igazi, nagy hirtelenkedésekre már nem vetemedem. Igaz, pár másodpercre azért elgondolkodtam azon, hogy az állásinterjú után, ha még mindig füstöt eregetnék a fülemből, elétipegnék és jól fejbe vágnám. Nesze reagálnék című megmozdulás.
Kiakasztott, semmi elalélódás, csak az elképedés.
Indításnak egy jól komponált lelki húrpengetés: benézted, félreértetted, pedig én szerettelek. (miért nem akkor mondta?? ennyi idő után már elég gyanús egy ilyen kinyilatkoztatás nemdebár?)
Majd a mennyire jó volt a szex vonal. (ez mekkora pitiáner duma utólag, ezt tényleg be szokták venni?)
És a hab a tortán, az elmém zsenialitásának dicsérete.(na ettől aztán csúszhatnak bokáig a bugyik).
Ha tisztában lett volna agyi kapacitásommal, nem küldene nekem egy ilyen levelet. (maradhatott volna a degradálásomnál, azt már megszoktam, fel sem vettem volna).
Főleg úgy, hogy nagy valószínűséggel (85%) az elmúlt pár évben személyemen kívül, ugyan ezt, megkapták még jó páran… 😉
– nevetnem kellene az egész balfékségen, de nem merek, hangosan meg pláne, ennyi idő után még mindig attól parázom, mikor szólnak rám. –